Boldogok, akik messziről érkeznek: a tékozló fiú, a napkeleti bölcsek, a pásztorok. Hatalmasabbak ők azoknál, akik helyben maradásuk miatt biztonságban érzik magukat. Bennük van a megtett út alázata, a cél víziója boldoggá teszi őket erőfeszítésük közben. Csak ők tudják, hol az otthonuk, és hogy milyen megrendítő ajándék a megérkezés.
Boldogok a szelídek. A csendjük, a hatalmi harcokból való kimaradásuk nem kisodródás, erőtlenség, érthetetlen peremre kerülés, hanem tudatos döntés. A szelídség szellemi ajándék. A Gonosz rémülten hátrál előle.
boldogmondások II.
2011/12/21 at 15:59 (csend, szócikk)
