– Hát ez mesés! – kacagott Ermi. – Te prédikálsz nekem, hogy ne féljek! Alighogy jön egy gólya, máris vége a bátorságodnak. Zsupsz, bele a vízbe!
– Én nem mondtam, hogy ne félj – felelte kicsit sértődötten Kvák –, egyetlen szóval sem. Félni én is félek. De még mennyire! Ha jön a gólya, meg a több békafaló. Félni mindenki félhet nyugodtan. De hogy ne tegye meg azt, amit kell, mert fél – ilyen nincs. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, és ahova el kell menni, oda el kell menni! Akkor is, ha az ember citerázik félelmében!
– Mondtam már, hogy te könnyen beszélsz. Neked itt a tó, és ha félsz, csak beleugrasz.
– Csináld te is ugyanazt. Ha félsz, csak beleugrani.
– Mibe? A tóba? – bámult el Ermi.
– Nem. A szeretetbe.
(Nemeshegyi Péter: Ermi furulyája)
